Hebők Luca (3.b)
Én egy egyszerű kis szamár vagyok. Egy szép napon egy házaspárral tartottam Betlehem felé: Józseffel és Máriával. Mikor beértünk Betlehembe, szállást kerestünk éjszakára. De mivel sehol nem kaptunk, behúzódtunk egy istállóban. Én a hosszú út után nagyon elfáradtam és hamar elaludtam. Mikor felébredtem, az angyalok, a pásztorok és a keleti bölcsek is Jézust imádták és Imádkoztak Istenhez.

Somogyi Dóra (4.a)
Én Mária és József kiskutyája voltam. Nagyon megörültem, amikor megszületett a kis Jézus. Egész este ugattam és ugrándoztam örömömben. Amikor először megláttam a kis arcocskáját, egyből tudtam, hogy jó ember lesz. Ettől az éjszakától kezdve nagyon vigyáztam a kis jövevényre. Csak rendes embert engedtem a közelébe. A rosszakat morgásommal elijesztettem. Ezért cserébe finom falatokat kaptam gazdáimtól.

Varga Cseke (3.b) Utazásom
Miután beállítottam a dátumot és az időpontot, beszálltam a roppant gépbe. A zúgás és forgás után tudtam, hogy megérkeztem. Az ajtó kinyitása után jöttem rá, hogy rossz helyen és rossz időben vagyok. Éjszaka volt, pásztorok és keleti bölcsek érkeztek. Közelebb mentem és éreztem, hogy jó helyre érkeztem. Emberekkel körülvéve, szívemmel boldogsággal láttam meg egy kisdedet édesanyja ölében…

Fehér Krisztina (3.b) Betlehemben jártam
Mindig vágytam arra, hogy lássam a kis Jézust születését. Ezért egy időgépet építettem és beírtam a koordinátákat. Egy pillanat alatt ott voltam. Szamárként jelentem meg és láttam ahogy a kis Jézus megszületik. A dermesztő hidegben Isten Szellem felmelegítette az istállót. Mária boldogan ölelte magához a kisfiát. A csillag ragyogását látva jöttek az angyalok, pásztorok és királyok, akik ajándékot hoztak. Ekkor sajnos az időgép jelzett, hogy vissza kell térnem. Nagyon boldog voltam és vidáman mentem aludni.

Balog Panna Irén (3.b)
Megnéztem az újszülött gyermeket és gratuláltam Máriának.
Balog Janka Margit (3.b):
Jézus születés éjszakáján a többi emberrel örültem és láttam a fényesen ragyogó csillagot.

Sándor Panna (2.b) A kis csillag
Még fiatal csillag koromban történt. Világítottam az égbolton, mikor a mellettem lévő fényes csillagnak kialudt a lángja. Lepillantottam a földre, és egy istállóból babasírást hallottam. Ekkor megláttam, hogy megszületett a kis Jézus. Mindenki nagyon boldog volt.

Kóti Panna Ibolya (3.a)
Ha én Betlehemben jártam volna, én egy szegény, jólelkű asszony lettem volna, aki befogadta volna Máriát. A saját puha ágyamba fektettem volna, enni, inni kapott volna. Anélkül, hogy bármit is vártam volna. Mert szeretek segíteni.

Szántó Balázs (5.a) Jézus Krisztus születése
Én mint egy fehér galamb lettem volna ott. S mint a bölcsek én is a csillagról vettem tudomást, hogy a Megváltó Jézus Krisztus megszületett. Odaszálltam és szerető szívvel egész este turbékoltam volna a Megváltónak.

Krucsai Angéla (5.a) Én a szamár
Vártam, hogy valaki elvigyen az útra, de… Jött egy nő és egy férfi, kiket Máriának és Józsefnek hívtak. Engem választottak, mert nagy szükségük volt rám, hiszen népszámlálást tartottak.

Varga Emese Réka (5.a)  Pásztor lettem volna
Ha Betlehemben jártam volna, pásztorként szívesen éltem volna át a történteket. Azt ahogy az angyal szól és látni a Messiást. De sajnos ez nem valósult meg.

Uzonyi Linett Lejla (5.b)  Szamár lennék…
Én úgy képzeltem el, hogy én egy szamár lennék, Máriát és Józsefet követném Betlehemig. Mária már nem tud a nagy pocakja miatt járni, ezért én vinném őt. Elviszem az istállóba, ahol Mária világra hozza a kis Jézust. Később kiderül, hogy én vittem a királyt és benne leszek a történelembe.

Láda Csenge (5.b)  Betlehemben jártam
Én úgy képzelném el Jézus születését, hogy egy madár vagyok, aki egészen onnan követte Máriát és Józsefet, hogy elindultak Názáretből Betlehembe.
Nem túl magasan repültem utánuk. Amikor sötétedni kezdett, megpihentem egy sziklán, egy bokor tövében, vagy egy fa ágán. Mikor folytatták az utat, én is repültem velük. Nemsokára oda is értünk Betlehembe. Több házba is bekopogtak, de sehol sem tudtak nekik szállást adni. Végül egy ember felajánlotta nekik az istállóját. Bementek. Én repültem utánuk. Felültem az istálló egyik gerendájára, és onnan figyeltem a történéseket. Szalmából készítettek maguknak fekhelyet. Ezután nemsokkal megszületett a Megváltó. Mária és József nagyon boldog volt. Eközben a pásztorok, akik a közelben vigyáztak a nyájra, elindultak, hogy köszöntsék Isten fiát. Közben megérkeztek a napkeleti bölcsek. Ajándékot is hoztak magukkal. Gáspár aranyat, Menyhért tömjént, Boldizsár mirhát hozott a Megváltónak. Engem is nagy örömmel töltött el, hogy láthattam a kis Jézust. Halkan köröztem fölötte a levegőben, lágy altatódalt csiripelve. Én így képzelném el Jézus születését, és annak történetét, ha én is ott lettem volna.

Juhász Dávid Bojtorján (6.a)  József lennék…
Én József lennék, mert egy gyereket nevelni, együtt lenni vele, sokat segíteni és játszani csodás. De a kis Jézus apjának lenni nagy megtiszteltetés és áldás is egyben. Egy csoda, ha a Megváltó apukája lehetsz. Ez egy ajándék Istentől. És ha nagyobb korában tanítana engem, jobb ember lehetnék én is, többet tudnék az imákról és nyitottabb lennék a szeretetre, mások megsegítésére.

Székely-Szabó Tamás Márton (6.a) Ima
Ha azon az éjjelen és is Betlehembe lettem volna, amikor Jézus megszületett, nagyon boldog lettem volna. Odamentem volna a jászolhoz, vártam volna, hogy megpillanthassam a Megváltót, majd üdvözöltem és imádkoztam volna.

Hebők Míra (7.b)  Betlehemben jártam
Én egy pásztor vagyok. Már a lefekvéshez készülődtünk, leheveredtünk a fűbe. A bárányokat betereltük az akolba. Csendes és nyugodt volt minden. Majd a távolba észrevettünk egy halvány fényt. Először nem igazán érdekelt. de aztán egyre csak közelebb jött, és erősebb lett. Akkor már társaimat és engem is érdekelni kezdett a dolog. Nagyon kíváncsiak voltunk, mi lehet ez a jelenség. Végül ideért, és teljes világosság támadt. Angyalok énekeltek arról, hogy megszületett a Megváltó. De olyan gyönyörűen és hangosan, hogy az egész puszta visszhangzott. Mi pedig csak álltunk tátott szájjal, lecövekelt lábakkal. Még azóta sem volt ilyen fantasztikus élményben részem. Mikor elmentek és felocsúdtunk a csodálatból, elhatároztuk, hogy elmegyünk Betlehembe, hogy áldjuk a Gyermeket.

Pál Katalin Panka (8.b)  Egérkeként Jézus születésekor
Esteledett. A családommal visszabújtunk a puha kis vackunkba. Mindenki szunyókál már. Félig én is. Majd hirtelen zajt hallok. Összerezzentem! Szívem a torkomban dobog, de hajt a kíváncsiság. Óvatosan kiosonok, -nagyon halkan, hogy senkit se zavarjak fel- hogy lássam, mi ez a szokatlan zaj. Emberek! Egy férfi és egy nő. Itt, a mi kis békés hajlékunkban! A férfi az istálló szegletében friss szalmából ágyat vetett az asszonynak, hogy kipihenje fáradalmait. De az asszony még szemernyit sem pihent, amikor viselkedése egészen különössé vált. Még sosem láttam itt korábban embereket, tűnődöm, de gondolataimból erőteljes sírás ébreszt. Az asszony arcán fáradt, de boldog mosollyal, fehér vászonba pólyálta aprócska gyermekét és lágyan a szénával teli jászolba fekteti. József, így szólítja a férfit és ő Máriának az asszonyt. József Mária vállát átkarolva nézi gyermeküket, akit Jézusnak neveznek el.
Felszaladok egészen a padlásra, hogy onnan vegyem szemügyre a várost, melyre ekkorra csönd ereszkedett. Nem messze, Efrata mezején tűzlángja pislákol. Pásztorok tanyáznak ott. Ahogy nézem a lángok táncát, ismeretlen fényesség suhan át az égen. Káprázik a szemem? Még végére sem jutottam a gondolatnak, amikor a tűz fényét hirtelen napnál erősebb világosság tompítja el. Egy jóságos arcocska tekint le a pásztorokra. Egészen biztosan angyal! Nem hallom a hangját tisztán. Megváltó-cseng a fülemben. Egyetlen szó, mégis benne foglaltatik hit, erő, irgalom és megannyi minden. Majd énekelni kezd, mely hang mind jobban halványul. Pásztorok közelednek, egyenesen az istállóhoz. Ajtaján belépve pedig a jászolhoz. Nekik maga az Úr jelentette be a gyermek érkezését, mondják. Megsimítják arcát, majd könnyes szemmel térdere borulnak előtte. Még hallottam, ahogy az istállóból kilépve a Szabadító eljövetelét hirdették. Ki hitte, ki mesének vélte. Egy csodával a szívembe térek vissza puha kis vackomba a családomhoz.

Láda Kincső (8.a) A csoda elérkezik
Jézus születése talán az egyik legmeghatározóbb ünnep a legtöbb ember életében. Nem csak időszámításunk kezdetét és a Biblia újszövetségi részeit köszönhetjük neki, hanem ma már mindenki meghitt légkörben a családjával, szeretteivel tölti a karácsony idejét.
József egy gyermekkori barátom. Amikor megláttam őt és a terhes feleségét Betlehem utcáin, még nem is sejtettem, hogy egy ilyen fontos személy érkezik majd. Hogy legyen hol meghúzniuk magukat az éjjel, behívtam őket a vendégszobámba. Ott volt meleg ágy, takarók, szekrény, ahova pakolhattak. Vittem nekik vacsorát, amit nem sokkal érkezésük előtt készítettem. A szamarat, amin érkeztek, befektettem az istállómba az én bárányaim közé. Egy kis beszélgetés után magukra hagytam őket, és lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem, készítettem reggelit a vendégeimnek, de amit abban a pillanatban láttam, amikor benyitottam az ajtón, az egy elmondhatatlan érzés volt. Teljesen megdöbbenve láttam, hogy Mária már egy gyönyörű arcú csecsemőt pólyáz be éppen. József elbűvölve nézte a kisgyermeket. Én először nagyon meglepődtem, de végül hihetetlenül nagy boldogságot éreztem. Ahogy ott álltam, a kisfiú rám nézett. Hatalmas szeretetet éreztem a tekintetében. Azt hiszem, ebben a szobában azóta sem volt annyira meghitt a légkör.
Csengettek az ajtón. Kinyitottam. Kinn idősebb és fiatalabb pásztorok és három megfontolt, határozott tekintetű ember állt. Napkeleti bölcseknek hívták magukat. Bejöttek, mert meg akarták nézni az újszülöttet. Hoztak aranyat, tömjént, mirhát és mélyen meghajoltak az édesanyja karjaiban lévő Jézus mellett. Igen, Jézusnak hívták. Én ekkor értettem meg, hogy milyen fontos vendégek vannak most nálam. Kinek a látogatását is köszönhetem valójában. Milyen fontos feladata van neki. Milyen fontos mindenkinek. És itt született meg nálam, az én vendégszobámban. Felemelő, megtisztelő élmény volt, ami még most is él bennem. Egy isteni csoda volt.
Kívánom, hogy mindenkinek olyan boldog és szeretetteljes karácsonya legyen, mint amilyen nagy boldogság volt az embereknek Betlehemben Jézus születése. Hogy gondoljunk erre is. És ne csak a karácsonyfa alá kerülő ajándékok nagyságára és a sütemények mennyiségére. Arra is, hogy mi minden köszönhetünk Jézus érkezésének.