Krisztus király ünnepe az advent első vasárnapját megelőző vasárnap. Ezzel az ünneppel zárul az egyházi év, ami majd adventtel újra kezdetét veszi. Maga a liturgikus ünneplés viszonylag újkeletű, XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben. A gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. Szent Pál apostol Filippiekhez írt levelében (Fil 2, 4-11), az ún. Krisztus himnuszban találjuk meg az ünnep szép és mély megalapozását:
„Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,
aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,
és minden nyelv vallja,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.”