Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt, a húsvét ünnepére való negyvennapos előkészület. Ehhez a naphoz kötődik a hamvazkodás egyházi, ma is élő szokása. A pap az elmúlt évi virágvasárnapi barka hamuját megszenteli, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára. Ez a szentírási mondat hangzik el: „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”
A nagyböjt időszakát – a farsang vidám és zenés időszaka után – inkább a csendesség és elmélyülés jellemzi.
A húsvét előtti vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. Ekkor ünnepli a kereszténység Krisztusnak Jeruzsálembe való diadalmas bevonulását. A nép pálmaágakat, virágokat hintett a lába elé, innen a virágvasárnap elnevezés. Ez a nap nyitja meg a nagyhetet.
A nagyhét további jeles napjai: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat.
Nagycsütörtök Jézus tanítványaival eltöltött utolsó estéjének, az utolsó vacsorának az emléknapja.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja.
Nagyszombat Jézus sírban nyugvásának az ideje.
Nagyszombat este, az úgynevezett húsvéti vigília, már a feltámadás ünnepe. Ekkor ér véget a nagyböjt.
Nagyböjti imádság
A húsvétot megelőző negyven nap az elcsöndesedés és lelki elmélyülés időszaka. Ezt az elmélyülést segíti a keresztútjárás többszáz éves szokása, melyet mi is felelevenítettünk katolikus hittanos csoportjainkkal. Hittan óra keretében mentünk át a Szent István templomba és jártuk végig Jézus megváltó szenvedésének tizennégy stációját. A gyerekek szeretetteljes érdeklődéssel és alkalomhoz illő komolysággal járták végig az állomásokat, imádkoztak szeretteikért, barátaikért, a békéért és minden olyan szándékért, amit a szívükben hordoznak. A keresztutat imádkozva hálával és örömmel várjuk Jézus feltámadásának, a húsvétnak el nem múló örömét.
