Sienai Szent Katalin a toscanai Sienában született, már fiatalon harmadrendi domonkos lett. Hatása a katolikus egyházban vitathatatlan. Különösen is jelentős szerepet játszott a pápaság avignoni fogságának lezárásában; az épp akkoriban kezdődő nagy nyugati egyházszakadás idején pedig az egyház megosztottsága ellen küzdött. A szakadást Krisztus testén tátongó sebnek tekintette, melyre elsősorban nem egyház/politikai tárgyalások a gyógyír, hanem a megtérés, a lelkiélet és a szeretet gyakorlása. Bár írástudatlan volt, mégis számos levelet és tanítást hagyott az utókorra. A legjelentősebb köztük a Dialógus, mely a misztikus élmények közben kapott szavakat, tanításokat, az Úrral folytatott beszélgetéseket tartalmazza. Ez a mű igen nagy teológiai jelentőséggel bír, különösen is a Gondviselés teológiája és az emberi szabadság világos tanítása szempontjából. Katalin lelkiségére jellemző: a Kereszt szeretete, az Istennel való egyesülés, mely egyben az igazság útja is. Sokat tanít az ún. „belső celláról” és az önismeretről, mely többek között azt is azt jelenti, szüntelenül Isten tekintetében élünk. Az ember nyomorúságát az Isten szeretete messze felülmúlja. Az önismeret Isten és a felebarát szeretetére vezet bennünket.
1461-ben II. Pius pápa szentté, VI. Pál pápa egyházdoktorrá avatta. Olaszország, Róma, és a kommunikációs eszközök patrónusa. Ünnepe: április 29.
“Ó szeretet mélysége és tüze! Ó örök szépség, örök bölcsesség, örök jóság, örök kegyesség, reménység, bűnösök menedéke, fölmérhetetlen bőség, örök és végtelen jó, ó szerelem oktalansága! Hát szükséged van neked a te teremtményedre? Igen – amennyire én látom. Hiszen úgy cselekszel, mintha nem tudnál élni nélküle, jóllehet te vagy az élet, akitől mindenek élete származik, s nélküled semmi sem él. Akkor hát miért vagy ily ostoba? Azért, mert szerelmese lettél teremtményednek: míg benned élt, tetszésedre és gyönyörűségedre volt ő, s most üdvösségétől megrészegülten keresve jársz utána, miközben ő menekül előled. Eltávolodik tőled, te pedig közeledsz hozzá, és közelebb nem jöhetnél, minthogy magadra vetted emberségét.”