Aquinói Szent Tamás, később egyházdoktor, nemesi családban született, a mai Olaszország területén, Roccaseccában. Ifjúként, családja akarata ellenére lépett a Domonkos Rendbe. Tanítványa volt a szintén domonkos és egyháztanító Nagy Szent Albertnek.
A katolikus egyház legnagyobb (skolasztikus) teológusaként és filozófusaként tartjuk számon. Műveiben a pogány szerzőktől keresztényekig bárkit szívesen idéz, aki egy kicsit is segítheti az igazság keresésében és a hit értelmes kifejtésében. Számos írása közül legismertebb a Teológia Foglalata (Summa Theologiae). A teológiát kiválóan tudta ötvözni a filozófiával. Jelentőset alkotott többek között a teológiáról, antropológiáról, a természettörvényről, a világ célra irányultságáról, az erényekről, az erkölcstanról, valamint az érzelmekről szóló írásaiban. Rendkívül magas értelmi és rendszerező képességgel, szorgalommal és munkabírással rendelkezett, s racionális munkái néha elbátortalaníthatják az olvasót. Műveiből azonban nem csak a kristálytiszta értelem sugárzik át, hanem a mély hit, szeretet, alázat, egyszerűség, a tanulatlanabbak iránti tapintat, emberség. Gyönyörű, az Egyház által is elismert himnuszokat és imádságokat is írt; ő a szerzője Úrnapja ünnepe mise- és zsolozsmaszövegeinek. Az általa tanított teológiát szent-tamási teológiának hívjuk, az őt értelmező teológiát pedig tomizmusnak. A katolikus iskolák, és minden tanuló, tanár védőszentje.
XXII. János pápa 1323-ban avatta szentté. Ünnepe január 28. (a régi domonkos naptárban március 7.).

Írásba foglalta a legtiszteletreméltóbb Oltáriszentségről folytatott mélyreható vitában saját felfogását, és az oltárra, a feszület elé helyezte hitelesítésre, kérve az Urat, hogy erősítse meg őt ebben valamilyen jellel. S ím ekkor azt lehetett látni, hogy Tamás váratlanul fölemelkedik a földről. A feszület pedig tisztán, érthetően ezt mondja neki: „Jól írtál rólam, Tamás! Jutalmul mit kívánsz?” Ő így válaszolt: „Semmi mást, csak Téged, Uram!”