A negyedik tanévemet kezdem el az idén „Lisztesként”. Korábban két évtizeden át óvónőként dolgoztam Szegeden, majd itt, szülővárosomban. Nagy szeretettel végeztem azt a hivatást is, de tudásvágytól hajtva elvégeztem a gyógypedagógia szakot, így 2007-ben átvehettem a Tanulásban akadályozottak szakos diplomámat. Bár a munka frontján még évek teltek el a váltásig, az ott megszerzett tudás és szemlélet meghatározóvá vált a mindennapjaimban.

Az évek során egyre karakteresebben rajzolódott ki előttem, hogy a felgyorsult világ milyen sok gyermeket állít komoly kihívások elé. Sokuk számára elengedhetetlen a többlet segítség ahhoz, hogy képesek legyenek a korosztályi elvárásoknak megfelelni. Ekkor kezdtem el fejlesztőpedagógusként dolgozni ezen intézményben, akkor még a Pedagógiai Szakszolgálat szakembereként. Két évvel később Fejlesztő, differenciáló szakvizsgát szereztem. Az utazópedagógusként itt töltött három év alatt mind a rám bízott gyermekekkel, mind a tanító és tanár kollégákkal és kolléganőkkel jó, egymás tiszteletére épülő, egymás munkáját segítő kapcsolat alakult ki, így örömmel mondtam igent, amikor azzal keresett meg az iskola vezetése, hogy teljes állásban is számítanának rám gyógypedagógusként.

Az azóta eltelt évek tovább formálták a szakmai összefonódást az itt tanító pedagógusokkal, így módunk van folyamatos kapcsolattartással dolgozni azon, hogy diákjaink a lehető legtöbb figyelmet és a legszemélyreszólóbb segítséget kapják meg, amikor szükségük van rá. Minden igyekezetemmel továbbra is arra törekszem, hogy a tárgyi tudásuk mélyítése, és a gyakorlások mellett, kiegyensúlyozott lelkivilágú, reális önértékeléssel rendelkező, egymást szeretettel elfogadó diákokat formáljak a hozzám járó tanulókból.