Tanító szakos pedagógusként határozottan hiszem, hogy a gyermeki lélekhez számtalan út létezik. Egy jó mese, amely díszbe öltözteti lelkünket és megtanít eligazodni benne. Egy értő szív, amely türelmet sugall a fejlődés folyamatában. Biztatás, hogy merjük kihozni magunkból a bennünk rejlőt. Empátia, hogy a hibáinkkal együtt vagyunk tökéletesek. Kreativitás, hogy rájöjjünk, olykor csak a nézőpont változik, a problémamegoldás módja ugyanaz.

Ha a gyermek érzi rajtunk e tulajdonságokat, befogadóvá válik. Megnyílik az állandó értékek, az ismeretszerzés felé. Úgy gondolom, ezért fontos, hogy komolyan vegyük, tereljük őket ezen az úton.